A SIT módszerről

Egy előadáson, ahol különböző ötletgeneráló módszereket hasonlítottak össze, feltettem a kérdést az előadóknak, hogy mi a véleményük egy bizonyos módszerről, amivel a neten találkoztam. Az egyik előadó, Drew Boyd válaszolt: nem ismeri mélyebben a szóban forgó módszert, de neki minden olyan módszer gyanús, aminek a lényegét nem lehet két mondatban összefoglalni.

A SIT (teljes nevén Systematic Inventive Thinking, azaz nyers fordításban módszeres innovatív gondolkodás, amire még nem találtam igazán jó magyar kifejezést) egy ötletgeneráló módszer. Azaz egy olyan eljárás, aminek a segítségével új és – többé-kevésbé – kreatív ötleteket lehet előállítani. Azért többé-kevésbé, mert bármennyire jó is egy eszköz, az eredmény mégiscsak elsősorban az eszközt használó szürkeállomány minőségétől függ. Olyan módszer nem létezik, amibe egyik felén beletöltjük a problémát és a másik felén kiesik a megoldás. Gondolkodni továbbra is kell.

Akárhogy is, a SIT egy jó eszköz. Ötletgeneráló módszerből jó pár létezik a „piacon”, kezdve a Brainstormingal, mi az tehát, ami megkülönbözteti a többitől? Most jön a fenti bekezdésben emlegetett két mondat: A SIT lényege a hétköznapi gondolkodás korlátainak a meghaladása egy bizonyos helyzetben, jól meghatározott gondolkodási sablonok segítségével. A sablonok felhasználásával olyan új nézőpontot teremtünk meg – kvázi bután, mechanikusan – ahonnan új összefüggéseket fedezhetünk fel és új ötleteink születhetnek. Mindezt úgy, hogy az adott helyzet zárt világán belül maradunk, azaz nem adunk hozzá semmi olyat, ami nincs már ott eleve. Ez a helyzet lehet egy probléma, amit meg akarunk oldani, lehet egy termék, amit tovább akarunk fejleszteni, lehet egy folyamat, aminek javítani akarjuk a hatékonyságát és még sok minden.

Na jó, ez három mondat volt. Belefért volna kettőbe is, de nem akartam túlzsúfolni őket. Most mindezt egy kicsit bővebben:

A hétköznapi gondolkodás korlátai szókapcsolat azt jelenti, hogy: a rutin, a fejünkbe drótozott előítéletek, kicsit tudományosabban a kognitív berögzöttségek. Ezek a berögzöttségek akkor alakulnak ki, amikor megtanuljuk, hogy a világ olyan, amilyen. A kés arra való, hogy mindenfélét elvágjunk vele, a szék arra, hogy kényelmesen üljünk, a pohár, hogy igyunk belőle és így tovább. Nagy segítség, ha nem kell újra és újra feltalálni a kereket, ahányszor szükségünk van rá, ha tudjuk, hogy a szalámi felszeleteléséhez egy kés kell, de ez a tudás akadály lehet, ha éppen nincs kés a kéznél. Karl Duncker, aki az első kísérleteket folytatta ezen a területen, úgy definiálta a funkcionális berögzöttséget, mint egy „mentális blokk, ami megakadályozza, hogy egy eszközt új módon használjunk”. Azaz más célra, mint az eredeti rendeltetése.

Az a gondolat hat újszerűnek, ami más, mint amit a rutin mond. Az a kreatív ember, aki fel tudja szeletelni a szalámit kés (vagy más célszerszám) nélkül. Azaz aki fel tudja oldani az előítéleteit, a kognitív berögzöttségeket.

Erre való a SIT módszer.

Adottak a sablonok és egy eljárás, ezek segítségével állítunk elő új szituációkat. Ezek az új szituációk általában abszurdak és ellentmondanak a „józan észnek”, azaz az előítéleteinknek és ezáltal olyan összefüggéseket hoznak felszínre, amelyeket addig eltakartak a berögzöttségek. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy szavakat teszünk egymás mellé és utána elmerengünk a kapott állítások fölött.

Egyik műhelygyakorlaton a következő állítást raktuk össze: „Az oktatóvideó elvégzi az építészmérnök feladatát”. Ez így értelmetlen, de miután a résztvevők egy kicsit elgondolkodtak rajta, egyiküknek eszébe jutott, hogy bizony nagyon sok olyan információ van, amit az ügyfélnek újra és újra el kell ismételni és ez rengeteg időt rabol el tőlük. Egy videó, ami elvégzi helyettük ezt a feladatot, jó megoldás lehet a problémájukra, éspedig arra, hogyan tudnák minél hatékonyabban kihasználni az idejüket.

Kérdés, hogy honnan származnak a szavak, amiket egymás mellé helyeztünk. Ez az, amit a helyzet zárt világának neveztem. Zárt világ azt jelenti, hogy mindaz, ami már ott van. Legszebb példa erre a védőoltás: egy betegség ellenszere a betegséget okozó organizmus maga. Kicsit régebben ezt úgy mondták, hogy kutyaharapást kutya szőrével. A zárt világ komponensekből áll és ezeket a komponenseket kell újrakombinálni a sablonok segítségével. A fenti példában az ügyfél, a mérnök, a mérnök munkaideje, az oktatóvideó voltak a komponensek (és még sok más is), ezeket kombináltuk újra az idézett mondattá (és még sok mássá).

Ha megvannak a komponensek és a sablonok, akkor sorra lehet venni az összes a sablonok segítségével -  előállítható kombinációt. Így lesz a módszer szisztematikus. Mert az esetek nagy többségében ott a megoldás a problémában, csak elő kell csalogatni valahogy. Lehet várni az ihletet, a csillagok szerencsés együttállását, a kedvező véletlent – vagy lehet módszeresen keresni. Ha a megoldás megtalálása húsbavágó, akkor jobb a második verzió.

Legeslegvégül pedig egy példa a módszer használatára a gyakorlatban: http://kapro.com/innovation/