Ha jól ismerek egy helyet (régió, város, hegy), akkor azt hiszem, hogy nincs szükségem a térképre. Elboldogulok nélküle. Ami igaz is, de ha mégis ránézek a térképre, akkor sokkal jobban és gyorsabban elboldogulok. Különösen, ha új útvonalat akarok megtervezni. Vagy megtudni valami újat a környékről.…

A Szétválasztás sablon nagyon sokoldalúan alkamazható. Problémák megoldása, termékfejlesztés, folyamat újragondolása; fizikai világ vagy virtuális – bármi jöhet. Csupán egy kis gyakorlat és fantázia szükséges hozzá.

Egy-egy helyzet többféleképpen is elemezhető. Ahhoz, hogy a SIT alkalmazható legyen, először valamilyen struktúrált formában kell a helyzetet leírni. A helyzet természtétől függően lehet választani az elterjedt és jól bevált eszközök között.

A előző részben a problémák megoldásának egy egyszerű módszerét írtam le. Ha egy probléma nem fogalmazható meg egyetlen állításban, akkor további eszközöket kell alkalmazni a megzabolázásukra. Az egyik legegyszerűbb eszköz, amivel ez megtehető a Nem kívánt Események Láncolata.

A SIT módszer egyik legfontosabb alkalmazási területe a problémamegoldás. Az első részben az egyszerű problémákról lesz szó, pontosabban az egyszerűen megfogalmazható problémákról. Mert addig nem lehet megoldani egy problémát, amíg nem tudjuk pontosan, hogy mi a gyökere és mikor számít megoldottnak.

Vannak olyan területek (művészetek, marketing, design, stb.) , amelyeknél elvárt a kreatívitás. Természetes. De mi a helyzet máshol? Kreatívnak kell-e lennie – mondjuk – egy lízing cégnek? Vagy egy öntődének? Mire tudnák használni?

Egy előadáson, ahol különböző ötletgeneráló módszereket hasonlítottak össze, feltettem a kérdést az előadóknak, hogy mi a véleményük egy bizonyos módszerről, amivel a neten találkoztam. Az egyik előadó, Drew Boyd válaszolt: nem ismeri mélyebben a szóban forgó módszert, de neki minden olyan módszer…